{"version":"1.0","provider_name":"Mindennapi quelquechose","provider_url":"https:\/\/dorqa.cafeblog.hu","author_name":"Dorqa","author_url":"https:\/\/dorqa.cafeblog.hu\/author\/Dorqa\/","title":"Menek\u00fclt a vil\u00e1g","html":"

 Nem itt sz\u00fclettem, nem itt j\u00e1rtam iskol\u00e1ba, \u00e9s nagyon sok\u00e1ig nem tudtam milyenek a sz\u00ednek \u0151sszel, vagy milyenek az illatok tavasszal, mert csak a hossz\u00fa ny\u00e1ri vak\u00e1ci\u00f3kat \u00e9s a t\u00e9li sz\u00fcneteket t\u00f6lt\u00f6ttem Tenk\u00e9n a nagysz\u00fcleimn\u00e9l. Hogy milyen itt egy cs\u00edp\u0151s novemberi reggel, vagy egy b\u00f3d\u00edt\u00f3 m\u00e1jusi \u00e9jszaka, azt csak a feln\u0151tt \u00e9veimben tudtam meg. \u00c9n m\u00e9gis mindig, mindenhonnan Tenk\u00e9re megyek haza, az az otthonom. Odak\u00f6t gyerekkorom minden kedves eml\u00e9ke \u00e9s a legt\u00f6bb fontos esem\u00e9ny, ami jelent\u0151sen nyomot hagyott bennem. Ott vannak a gy\u00f6kereim, ebben a Fekete K\u00f6r\u00f6s partj\u00e1n pihen\u0151 kis k\u00f6zs\u00e9gben, nem messze Nagyv\u00e1radt\u00f3l, valahol f\u00e9l\u00faton a mez\u0151k \u00e9s a hegyek k\u00f6zt. Tenk\u00e9t az egyik r\u00f3la \u00edrt monogr\u00e1fi\u00e1ban \u201eaz elnemsodort falunak\u201d nevezik, hiszen t\u00f6bb sz\u00e1z \u00e9ve \u00e1llja a t\u00f6rt\u00e9nelem hull\u00e1mver\u00e9seit egy olyan helyen, ahol bizony ezek a hull\u00e1mok sok bajt okoztak, \u00e9s el is nyeltek nem is egy falut.<\/p>

De azon a febru\u00e1ri est\u00e9n minden nagyon csendes volt, mintha az emberekkel a zajok is kik\u00f6lt\u00f6ztek volna a falub\u00f3l. Ami maradt, az is halkan sz\u00f3lt: a sz\u00e9l az udvaron, amint \u00e1tsuhant a kerten a nagy k\u00f6rtefa \u00fcres \u00e1gai k\u00f6z\u00f6tt, majd messze-messze el a felh\u0151k m\u00f6g\u00f6tt rejt\u0151zk\u00f6d\u0151 hegycs\u00facsok fel\u00e9; a macsk\u00e1k h\u00edzelg\u0151 dorombol\u00e1sa a gyerekkort id\u00e9z\u0151 \u00e9telek illat\u00e1val telt konyh\u00e1ban; a t\u0171z b\u00e9k\u00e9s ropog\u00e1sa a f\u00e9l\u00e9vsz\u00e1zados k\u00e1lyh\u00e1ban nagysz\u00fcleim szob\u00e1j\u00e1ban, ahol olyan sokan melegedt\u00fcnk m\u00e1r a hossz\u00fa-hossz\u00fa \u00e9vek alatt szinte ugyanenn\u00e9l a t\u0171zn\u00e9l, \u00e9s ugyanezt a ropog\u00e1st hallgatva. Van valami a t\u0171zben, a sz\u00e1raz fa illat\u00e1ban, a k\u00e1lyhaajt\u00f3 nyikorg\u00e1s\u00e1ban, a szob\u00e1t \u00e9s a benne lev\u0151ket v\u00e9delmez\u0151en \u00e1t\u00f6lel\u0151 melegben, ami id\u0151t\u00e1ll\u00f3 nyugalmat \u00e1raszt.<\/p>

Itt mindennek t\u00f6rt\u00e9nete van, \u00e9s Mama (a nagymam\u00e1m) ezt a t\u00f6rt\u00e9netet mondta el nekem\u2026 H\u00e1rom napon \u00e1t rendezgett\u00fck a r\u00e9gi csal\u00e1di k\u00e9peket, \u00e9s k\u00f6zben \u0151 el\u00e9m id\u00e9zte a m\u00faltat. Szerencs\u00e9re eszembe jutott hangfelv\u00e9telt k\u00e9sz\u00edteni r\u00f3la, \u00edgy csal\u00e1dunk kr\u00f3nik\u00e1ja, \u00fagy ahogy Mama szavaival sz\u00f3l, most m\u00e1r mindig vel\u00fcnk marad. Tiszt\u00e1n eml\u00e9kszem azokra a pillanatokra, amikor \u0151t hallgatva, ahogy a h\u00e1bor\u00fa alatti  fiatal \u00e9veir\u0151l mes\u00e9lt, egy-egy adott ponton visszafojtott l\u00e9legzettel figyeltem \u00e9s, minden egyes ilyen alkalommal bel\u00e9m has\u00edtott ugyanaz a felismer\u00e9s mindig ugyanakkora er\u0151vel: milyen v\u00e9letleneken m\u00falhat az \u00e9let, \u00e9s mi minden befoly\u00e1solja utunkat!<\/p>

***<\/h1>

Egy kopott, szakadt sz\u00e9l\u0171 f\u00e9nyk\u00e9p egy fiatal f\u00e9rfir\u00f3l \u00f6lt\u00f6nyben. Mama sok\u00e1ig n\u00e9zi, majd megsz\u00f3lal sz\u00edvett\u00e9p\u0151 szomor\u00fas\u00e1ggal a hangj\u00e1ban: \u201eSose tudtuk meg, mi lett Mih\u00e1llyal\u2026\u201d<\/em>. A tizenh\u00e1rom testv\u00e9r k\u00f6z\u00fcl Mih\u00e1ly \u00e1llt a legk\u00f6zelebb nagyap\u00e1mhoz. Elv\u00e1laszthatatlanok voltak, \u00e9s mivel szinte egy\u00fctt n\u0151ttek fel, k\u00f6zeli bar\u00e1ts\u00e1g f\u0171zte \u0151ket nagymam\u00e1mhoz is. De \u00e9n Mih\u00e1lyt m\u00e1r nem ismerhettem meg\u2026<\/p>

\u201eMenek\u00fclt a vil\u00e1g! Te olyat m\u00e9g nem l\u00e1tt\u00e1l \u00e9s ne is l\u00e1ss: mindenki menek\u00fclt, amerre csak tudott\u2026 mert j\u00f6tt a H\u00e1bor\u00fa\u2026!\u201d <\/em>1944 \u0151sz\u00e9n vagyunk, a H\u00e1bor\u00fa tulajdonk\u00e9ppen lassan m\u00e1r a v\u00e9ge fel\u00e9 j\u00e1r, de ahogy Mama mes\u00e9li, olyan, mintha testet \u00f6lt\u00f6tt volna, \u00e9s \u201ej\u00f6nne\u201d a menek\u00fcl\u0151k nyom\u00e1ban. Akkor szeptemberben nagyap\u00e1m \u00e9s Mih\u00e1ly r\u00e9szt vettek a Tordai csat\u00e1ban. Mih\u00e1ly egy husz\u00e1rezredben szolg\u00e1lt, nagypapa pedig r\u00e1di\u00f3sk\u00e9nt egy panc\u00e9lelh\u00e1r\u00edt\u00f3 z\u00e1szl\u00f3aljn\u00e1l. A hetekig tart\u00f3 harcok komoly vesztes\u00e9ggel j\u00e1rtak mindk\u00e9t oldalon. Az egyik nagyobb \u00fctk\u00f6zet el\u0151tti napon, Mih\u00e1ly \u00e1tment a testv\u00e9r\u00e9hez elk\u00f6sz\u00f6nni. Mama szinte pontosan fel tudja id\u00e9zni azt, ahogy nagyap\u00e1mt\u00f3l hallotta az akkor t\u00f6rt\u00e9nteket: \u201e\u00d6cs\u00e9m, nem fogunk mi m\u00e1r tal\u00e1lkozni\u201d, mondta neki Mih\u00e1ly. Nagyap\u00e1m, egy v\u00e9gtelen\u00fcl \u00e9letvid\u00e1m ember, akit azzal a k\u00fcl\u00f6nleges k\u00e9pess\u00e9ggel \u00e1ldott meg a sors, hogy m\u00e9g a legrem\u00e9nytelenebb k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyek k\u00f6z\u00f6tt is bizakodva \u00e9s humorral tekintsen a vil\u00e1gra, nem volt hajland\u00f3 abba belegondolni, hogy ak\u00e1r a b\u00e1tyj\u00e1val, ak\u00e1r vele b\u00e1rmi is t\u00f6rt\u00e9nhet. Szinte l\u00e1tom magam el\u0151tt, ahogy a j\u00f3l ismert incselked\u0151 mosoly\u00e1val \u00e1tkarolja Mih\u00e1lyt, \u00e9s azt feleli neki: \u201eTudod, mit: ne halj meg, ink\u00e1bb ker\u00fcld ki!\u201d. Ezen mindketten nevettek, m\u00e9g megosztoztak egy cigarett\u00e1n, majd Mih\u00e1ly visszament az egys\u00e9g\u00e9hez.<\/p>

Az els\u0151 \u00f6sszecsap\u00e1sn\u00e1l elt\u0171nt. Mama hangja elhalkul: \u201eAnnyit kerestett\u00fck, D\u00f3rik\u00e1m, de annyit! A V\u00f6r\u00f6skereszt seg\u00edts\u00e9g\u00e9vel, meg mindenhogyan, ahogyan csak lehetett kerestetni foglyokat vagy elesetteket a h\u00e1bor\u00fa ut\u00e1n; de mindenhonnan csak az \u201celt\u0171nt\u201d j\u00f6tt vissza. \u00dagyhogy Mih\u00e1ly odalett\u2026\u201d.
<\/em><\/p>

Mih\u00e1ly sz\u00f6rny\u0171 \u00e9s hihetetlen j\u00f3slata beteljes\u00fclt, \u00e9s b\u00e1r nagyap\u00e1m t\u00fal\u00e9lte azt az \u00fctk\u00f6zetet, p\u00e1r nappal k\u00e9s\u0151bb az oroszok el\u00f6li visszavonul\u00e1s sor\u00e1n megsebes\u00fclt. A csal\u00e1dban \u00fagy eml\u00e9keznek, azt mes\u00e9lte, menek\u00fcl\u00e9s k\u00f6zben n\u00e9h\u00e1ny t\u00e1rs\u00e1val egy\u00fctt kutakban pr\u00f3b\u00e1ltak fedez\u00e9ket tal\u00e1lni. Az emberek egym\u00e1s hegy\u00e9n-h\u00e1t\u00e1n kapaszkodtak a sz\u0171k \u00e9s s\u00f6t\u00e9t helyen, \u00e9s borzalmas \u00e9rz\u00e9s lehetett tudni, hogy a t\u00e1tong\u00f3 m\u00e9lys\u00e9gt\u0151l csak n\u00e9h\u00e1ny centim\u00e9ter falkisz\u00f6gel\u00e9s vagy egy l\u00e9trafok v\u00e1lasztja el \u0151ket, mik\u00f6zben a zsebkend\u0151nyi \u00e9gen a fej\u00fck f\u00f6l\u00f6tt hal\u00e1lt ok\u00e1d\u00f3 vad\u00e1szrep\u00fcl\u0151k z\u00fagnak. M\u00e9gis a szinte teljesen ny\u00edlt terepen ez t\u0171nt az egyetlen valamilyen biztons\u00e1got ny\u00fajt\u00f3 mened\u00e9knek. De nem sok\u00e1ig\u2026 A robban\u00e1st k\u00f6vet\u0151 zajokb\u00f3l r\u00e1j\u00f6ttek, hogy az orosz Sturmovikok c\u00e9lba vett\u00e9k a nem is olyan messze tal\u00e1lhat\u00f3 \u00e9p\u00fcletegy\u00fcttest, \u00e9s val\u00f3sz\u00edn\u0171leg a k\u00f6vetkez\u0151 t\u00e1mad\u00e1s m\u00e1r az \u0151 k\u00fatjukat \u00e9ri. Amilyen gyorsan csak tudtak elkezdtek kim\u00e1szni \u00e9s sz\u00e9tsz\u00e9ledni. Nagyap\u00e1m az utols\u00f3k k\u00f6z\u00f6tt volt, \u00e9s \u00e9ppen, hogy egy kicsit siker\u00fclt elt\u00e1volodnia a k\u00fatt\u00f3l, m\u00e1ris belecsap\u00f3dott a bomba. Az egyik repesz \u0151t tal\u00e1lta el k\u00f6zel a gerinc\u00e9hez. A kolozsv\u00e1ri n\u00e9met katonai korh\u00e1zba ker\u00fclt, de mivel a m\u0171t\u00e9t nagyon kock\u00e1zatos lett volna, sem akkor, sem k\u00e9s\u0151bb nem v\u00e1llalta. \u00cdgy \u00e9lete v\u00e9g\u00e9ig mag\u00e1val hordta a h\u00e1bor\u00fanak ezt az alattomos eml\u00e9k\u00e9t\u2026<\/p>

A k\u00e9t testv\u00e9r k\u00f6z\u00fcl az egyiknek nyoma veszett: ez lehetett volna ak\u00e1r a nagyap\u00e1m is; a m\u00e1sik megsebes\u00fclt: ez lehetett volna egy hal\u00e1los s\u00e9r\u00fcl\u00e9s is.  Ez jutott eszembe, mik\u00f6zben Mama \u00f3vatosan a hely\u00e9re tette Mih\u00e1ly f\u00e9nyk\u00e9p\u00e9t a t\u00f6bbi testv\u00e9rr\u0151l k\u00e9sz\u00fclt f\u00e9nyk\u00e9p k\u00f6z\u00e9.<\/p>

<\/center>

***<\/h1>

Sanyit, nagymam\u00e1m id\u0151sebb fi\u00fatestv\u00e9r\u00e9t, azonnal felismerem, pedig az a f\u00e9nyk\u00e9p t\u00f6bb \u00e9vtizeddel a sz\u00fclet\u00e9sem el\u0151tt k\u00e9sz\u00fclt. Nekem m\u00e1r csak nagyon halv\u00e1ny eml\u00e9keim vannak r\u00f3la, hiszen m\u00e9g kisgyerek voltam, amikor tal\u00e1lkoztunk, de a kedves, m\u00e9gis hat\u00e1rozott tekintet\u00e9re a mai napig eml\u00e9kszem. Mama olyan szeretettel tud most is mes\u00e9lni Sanyir\u00f3l, hogy szinte tapinthat\u00f3 a k\u00e9t testv\u00e9r k\u00f6z\u00f6tt lev\u0151 er\u0151s k\u00f6tel\u00e9k, amit sem az \u00e9let fondorlatos kanyarulatai, sem Sanyinak a nagyon sok \u00e9vvel ezel\u0151tt bek\u00f6vetkezett hal\u00e1la sem tudott megsemmis\u00edteni. Ennek k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151en Sanyi r\u00f6vid id\u0151re ism\u00e9t vel\u00fcnk volt, nagyon is elevenen, ott volt vel\u00fcnk azon a febru\u00e1ri est\u00e9n.<\/p>

1940 augusztusa. M\u00e1sodik b\u00e9csi d\u00f6nt\u00e9s. Nagy hatalommal rendelkez\u0151 f\u00e9rfiak egy asztalra kiter\u00edtett t\u00e9rk\u00e9p f\u00f6l\u00e9 hajolnak. Centim\u00e9terr\u0151l centim\u00e9terre haladva h\u00faznak egy vonalat. Egy kisfi\u00fa eldob egy labd\u00e1t. Egy kutya elszalad \u00e9rte. Egyik\u00fck sem hallja a ceruza nyikorg\u00e1s\u00e1t a fej\u00fck felett, \u00e9s tal\u00e1n egyik\u00fck sem \u00e9rten\u00e9, hogy lehet az, hogy a labda egy m\u00e1sik orsz\u00e1gba esett, amikor az csak a kert v\u00e9g\u00e9ig gurult el\u2026<\/p>

1940-ben Sanyi Bukarestben teljes\u00edtett katonai szolg\u00e1latot. Azel\u0151tt mindig, amikor beh\u00edvt\u00e1k, kiszuper\u00e1lt\u00e1k, mert az eg\u00e9szs\u00e9ge miatt nem volt alkalmas a katonas\u00e1gra. Abban az \u00e9vben hatodszor \u00e1llt a vizsg\u00e1l\u00f3k el\u0151tt. Mivel a h\u00e1bor\u00fa m\u00e1r a k\u00fcsz\u00f6b\u00f6n \u00e1llt, \u00e9s mindenkire sz\u00fcks\u00e9g volt, ez\u00fattal m\u00e9gis besorozt\u00e1k. Csak egy r\u00f6vid kik\u00e9pz\u00e9sen vett r\u00e9szt, majd az egyik ezredes maga mell\u00e9 vette tisztiszolg\u00e1nak. Sanyi t\u0151le hallotta Bukarestben, hogy a nagy hatalommal rendelkez\u0151 f\u00e9rfiak elindultak egy szoba fel\u00e9, ahol kiter\u00edtettek egy t\u00e9rk\u00e9pet egy asztalra. M\u00e9g nem tudta, mi lesz csak annyit tudott, b\u00e1rmi \u00e1ron haza kell mennie Tenk\u00e9re a sz\u00fcleihez, a csal\u00e1dj\u00e1hoz. Sanyi katonasz\u00f6kev\u00e9ny lett, de \u00e9ps\u00e9gben eljutott Nagyv\u00e1radig. M\u00e1r csak 40km-re volt otthonr\u00f3l, amikor megd\u00f6bbenve \u00e9rtes\u00fclt arr\u00f3l, hogy nem mehet tov\u00e1bb, nem mehet haza, mert Nagyv\u00e1rad igen, de Tenke m\u00e1r nem esik a hat\u00e1rnak a magyar oldal\u00e1ra. 1940 ny\u00e1r v\u00e9g\u00e9n Sanyi sz\u00f6kev\u00e9nyk\u00e9nt \u00e9s semmi n\u00e9lk\u00fcl V\u00e1radon ragadt: \u201eOtt maradt ingbe-gaty\u00e1ban, egy sz\u00e1l ruh\u00e1ban V\u00e1radon, gondold el<\/em>!\u201d \u2013 mondja Mama, \u00e9s m\u00e9g most is, ennyi \u00e9v ut\u00e1n \u00e9rezhet\u0151 a f\u00e1jdalom a hangj\u00e1ban, a tehetetlens\u00e9g f\u00e1jdalma: ott van a testv\u00e9red p\u00e1r \u00f3r\u00e1ra t\u0151led, se ruh\u00e1ja, se munk\u00e1ja, se p\u00e9nze, \u00e9s nem tudsz rajta seg\u00edteni, mert valakik h\u00faztak egy vonalat\u2026<\/p>

V\u00e9g\u00fcl Sanyinak siker\u00fclt nagy nehezen szak\u00e1csk\u00e9nt munk\u00e1t tal\u00e1lnia valahol Nagyv\u00e1rad k\u00f6rny\u00e9k\u00e9n. Viszont j\u00f6tt a t\u00e9l, \u00e9s \u0151 haza\u00fczent, hogy k\u00fcldjenek neki meleg ruh\u00e1t, mert arra m\u00e1r nem jutott a kereset\u00e9b\u0151l. Az akkori helyzetben, amikor \u201enem volt t\u00f6rv\u00e9ny, nem volt semmi<\/em>\u201d, neh\u00e9z volt \u00fczeneteket, leveleket vagy csomagokat k\u00fcld\u00f6zgetni a hat\u00e1r egyik oldal\u00e1r\u00f3l a m\u00e1sikra. Csakhogy az \u00e9let sosem \u00e1ll meg att\u00f3l, hogy v\u00e1ltoznak a politikai viszonyok, \u00e9s mint mindig a t\u00f6rt\u00e9nelem sor\u00e1n, az emberek megtal\u00e1lt\u00e1k annak a m\u00f3dj\u00e1t, hogy a most keletkezett idegen k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyek k\u00f6z\u00f6tt is folytass\u00e1k az \u00e9let\u00fcket, ahogy csak lehet. Mama elmond\u00e1sa szerint azok, akik k\u00f6zvetlen\u00fcl a hat\u00e1r ment\u00e9n laktak, kaptak valamilyen \u00e1tj\u00e1r\u00e1si enged\u00e9lyt. Az \u0151 seg\u00edts\u00e9g\u00fckkel a kett\u00e9szakadt magyar \u00e9s rom\u00e1n csal\u00e1dok egyar\u00e1nt kapcsolatban maradhattak. Sanyi rajtuk kereszt\u00fcl \u00fczent haza, hogy f\u00e1zik, k\u00fcldjenek neki ruh\u00e1t.<\/p>

Amint megkapta az \u00fczenetet, d\u00e9dany\u00e1m lovaskocsit fogadott, sok p\u00e9nz\u00e9rt szerzett hat\u00e1r\u00e1tkel\u00e9si enged\u00e9lyt, fogta a legkisebbik l\u00e1ny\u00e1t, Mam\u00e1t (aki akkor 18 \u00e9ves volt), \u00e9s elindult, hogy tal\u00e1lkozzon a fi\u00e1val. Az \u00fat a hat\u00e1r\u00e1tkel\u0151 ponting t\u00f6bb \u00f3r\u00e1n \u00e1t tartott a hideg, nyirkos \u00e9jszak\u00e1ban, \u00e9s m\u00e1r hajnalodott, mire meg\u00e9rkeztek. Minden k\u00f6r\u00fcl\u00f6tt\u00fck nyomaszt\u00f3 sz\u00fcrke f\u00e9nyben \u00faszott, \u0151k pedig f\u00e1radtak voltak, \u00e9hesek \u00e9s \u00e1tfagytak, de mindez nem sz\u00e1m\u00edtott, hiszen c\u00e9lba \u00e9rtek. Csak \u00e1t kellett adni a pap\u00edrokat a hat\u00e1r\u0151r\u00f6knek, \u00e9s azut\u00e1n m\u00e1r mehettek is Sanyihoz, aki a t\u00faloldalon v\u00e1rt. A pap\u00edrok rendben voltak, a hat\u00e1r\u0151r\u00f6k a csomagokat ellen\u0151rizt\u00e9k. Mama nagyon izgatott volt, \u00e9s t\u00fcrelmetlen\u00fcl n\u00e9zel\u0151d\u00f6tt \u00e1t a m\u00e1sik oldalra, h\u00e1tha megpillanthatja a testv\u00e9r\u00e9t, de a hajnali f\u00e9nyben semmit sem lehetett l\u00e1tni, csak n\u00e9h\u00e1ny mozgol\u00f3d\u00f3 \u00e1rnyat. Hirtelen egy szigor\u00fa hang sz\u00f3lalt meg mellette: \u201eEz mi?\u201d Mama odafordult: a hat\u00e1r\u0151r egyik kez\u00e9ben egy fadoboz tele sz\u00e1razt\u00e9szt\u00e1val, a m\u00e1sikban pedig egy felbontott lev\u00e9l, amit k\u00e9rd\u0151en tartott d\u00e9dany\u00e1m fel\u00e9. \u0150 elkezdett magyar\u00e1zkodni, hogy az nem is az \u00f6v\u00e9k\u00e9, valaki m\u00e1st\u00f3l kapt\u00e1k, aki megk\u00e9rte \u0151ket, hogy azt is vigy\u00e9k \u00e1t, de a t\u00e9szta k\u00f6z\u00e9 rejtett bor\u00edt\u00e9kr\u00f3l semmit sem tudtak. Nagymam\u00e1m megdermedt a f\u00e9lelemt\u0151l \u00e9s nem \u00e9rtette, az anyja mi\u00e9rt v\u00e1llalta el m\u00e9gis, hogy elhozza a dobozt. Esz\u00e9be jutott az \u00f6regasszony, aki indul\u00e1s el\u0151tt odaj\u00f6tt, \u00e9s k\u00f6ny\u00f6rg\u00f6tt nekik, hogy vigy\u00e9k el ezt a dobozt meg a levelet az unok\u00e1j\u00e1nak, mert m\u00e1r csak \u0151 maradt neki. Nem volt p\u00e9nze, nem volt k\u00f6zeli ismer\u0151s, \u00e9s d\u00e9dany\u00e1m els\u0151re nem is akarta elfogadni. B\u00e1r igaz\u00e1n sajn\u00e1lta az \u00f6regasszonyt, Mama is \u00fagy l\u00e1tta, kock\u00e1zattal j\u00e1r megtenni ezt a sz\u00edvess\u00e9get, mert bajba ker\u00fclhetnek a lev\u00e9l miatt. Az anyja m\u00e9gis elfogadta a tudta n\u00e9lk\u00fcl, \u00e9s most ott \u00e1llnak a hidegben, \u00e9s magyar\u00e1zz\u00e1k a hat\u00e1r\u0151rnek, aki nem \u00e9rti a nyelvet, amelyen a lev\u00e9l \u00edr\u00f3dott, hogy azok csak egy nagymama sorai az unok\u00e1j\u00e1hoz, semmi m\u00e1s. A hat\u00e1r\u0151r elment a lev\u00e9llel, majd hossz\u00fa percek ut\u00e1n visszaj\u00f6tt, \u00e9s k\u00f6z\u00f6lte, hogy sajnos nem engedheti \u00e1t \u0151ket, a levelet meg a dobozt pedig el kell vennie. D\u00e9dany\u00e1m, aki bel\u00e1tta, hogy nem tal\u00e1lkozhat a fi\u00e1val, k\u00e9szs\u00e9gesen odaadott mindent, majd megfogta a karj\u00e1t \u00e9s odany\u00fajtotta neki a csomagot, amiben Sanyi ruh\u00e1i voltak: \u201eK\u00e9rem, a fiam oda\u00e1t v\u00e1r, k\u00e9rem, adja ezt oda neki. K\u00f6teles Sanyinak h\u00edvj\u00e1k, ott van a m\u00e1sik oldalon, \u00e9s v\u00e1r benn\u00fcnket. Nagyon k\u00e9rem, adja ezt oda neki\u201d.<\/em> A f\u00e9rfi b\u00f3lintott, elvette a csomagot \u00e9s elindult a sz\u00fcrk\u00fcletben. Csak azt l\u00e1tt\u00e1k, hogy odaadja a batyut egy \u00e1rnynak, aki tov\u00e1bb viszi, \u00e1t a m\u00e1sik orsz\u00e1gba, ahol Sanyi v\u00e1rta. \u201eOlyan k\u00f6zel voltunk, \u00e9s m\u00e9gis a lev\u00e9l miatt, nem tudtunk tal\u00e1lkozni\u2026\u201d<\/em><\/p>

<\/center>

Eltelt p\u00e1r h\u00f3nap, bek\u00f6sz\u00f6nt\u00f6tt a tavasz majd a ny\u00e1r, \u00e9s ez id\u0151 alatt sz\u00fcletett egy egyezs\u00e9g. Ennek \u00e9rtelm\u00e9ben bizonyos id\u0151k\u00f6z\u00f6nk\u00e9nt meghat\u00e1rozott helyeken \u201etal\u00e1lk\u00e1kat\u201d szerveztek a \u201esenki f\u00f6ldj\u00e9n\u201d, hogy az emberek mindk\u00e9t oldalr\u00f3l tal\u00e1lkozhassanak azokkal a csal\u00e1dtagokkal, bar\u00e1tokkal, akik a hat\u00e1r valamelyik \u201et\u00faloldal\u00e1n\u201d voltak. Mama eml\u00e9kezet\u00e9ben ez teljes m\u00e9rt\u00e9kben \u00fagy maradt meg, mint egy embers\u00e9ges megold\u00e1s: \u201eTudod, a katon\u00e1k is emberek, \u00e9s lehet\u0151s\u00e9get akartak adni a csal\u00e1doknak, hogy l\u00e1ss\u00e1k egym\u00e1st<\/em>\u201d.<\/p>

Egyik vas\u00e1rnap d\u00e9dany\u00e1m ism\u00e9t felkerekedett hajnalban Mam\u00e1val egy\u00fctt, \u00e9s m\u00e1s falubeliek egy csoportj\u00e1val elindultak a \u201etal\u00e1lka\u201d helye fel\u00e9, mert \u00fczenetet kaptak Sanyit\u00f3l, hogy \u0151 is ott lesz. Most nem tudtak kocsit fogadni, \u00edgy \u00f3r\u00e1kon \u00e1t kellett gyalogolniuk. M\u00e9g szinte reggel volt, de m\u00e1r t\u0171z\u00f6tt a nap, az \u00fatr\u00f3l porfelh\u0151k emelkedtek, ahogy kocsik haladtak el mellett\u00fck, \u00e9s n\u00e9ha, hogy ler\u00f6vid\u00edtsenek egy-egy szakaszt, ink\u00e1bb \u00e1tv\u00e1gtak az erd\u0151n vagy a f\u00f6ldeken, b\u00e1r nem ez volt mindig a legk\u00f6nnyebb \u00fatvonal. Mama m\u00e9g most is sz\u00f6rny\u00fclk\u00f6dve id\u00e9zi fel azt a pi\u00f3c\u00e1kt\u00f3l ny\u00fczsg\u0151 l\u00e1pos r\u00e9szt, amin els\u0151re nem is mert \u00e1tmenni.<\/p>

Majdnem d\u00e9l volt, mire v\u00e9gre meg\u00e9rkeztek.  D\u00f6bbenten l\u00e1tt\u00e1k, mennyien gy\u0171ltek \u00f6ssze: sz\u00e1mtalan ember a k\u00f6rny\u00e9kbeli falvakb\u00f3l \u00e9s m\u00e9g messzebbr\u0151l is. Halk moraj j\u00e1rta \u00e1t a t\u00f6meget, amelyik, a sokas\u00e1g ellen\u00e9re \u00e9s az adott k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyekhez k\u00e9pest, fegyelmezetten sorakozott a hat\u00e1rvonal ment\u00e9n a katon\u00e1k fel\u00fcgyelete alatt. Mindenki el\u0151re n\u00e9zett, mindenki a t\u00faloldalt f\u00fcrk\u00e9szte. Mindenkinek oda\u00e1t volt valakije\u2026 D\u00e9dany\u00e1m belekarolt Mam\u00e1ba \u00e9s pr\u00f3b\u00e1lt, amennyire lehetett, el\u0151r\u00e9bb jutni. A t\u00f6bbiek, akik m\u00e9g vel\u00fck j\u00f6ttek, igyekeztek a k\u00f6zel\u00fckben maradni.<\/p>

Egy id\u0151 ut\u00e1n \u00e9szrevett\u00e9k, hogy a t\u00faloldalr\u00f3l elindult egy csoport. Ahogy k\u00f6zeledett, az itteni t\u00f6megb\u0151l az emberek elkezdtek integetni, \u00e9s a szeretteik nev\u00e9t ki\u00e1ltozt\u00e1k. Egyszer csak Mama felfigyelt egy fiatalasszonyra, aki csecsem\u0151vel a karj\u00e1n pr\u00f3b\u00e1lt utat tal\u00e1lni mag\u00e1nak a t\u00f6megben: \u201eK\u00e9rem, engedjenek, ott van a f\u00e9rjem\u201d. Azok, akik el\u0151l voltak, de nem ismertek fel senkit a fel\u00e9j\u00fck k\u00f6zel\u00edt\u0151 csoportb\u00f3l, kicsit h\u00e1tr\u00e9bb h\u00faz\u00f3dtak, hogy helyet csin\u00e1ljanak a t\u00f6bbieknek. A m\u00e1sik oldalr\u00f3l \u00e9rkez\u0151k meg\u00e1lltak egy adott t\u00e1vols\u00e1gon bel\u00fcl a katon\u00e1kb\u00f3l \u00e1ll\u00f3 kordon m\u00f6g\u00f6tt, \u00e9s err\u0151l az oldalr\u00f3l is elkezdt\u00e9k egyenk\u00e9nt \u00e1tengedni azokat, akiknek ott volt a hozz\u00e1tartoz\u00f3ja a kordon m\u00e1sik oldal\u00e1n. Mama v\u00e9gigk\u00eds\u00e9rte a tekintet\u00e9vel a csecsem\u0151t cipel\u0151 asszonyt: \u0151 is \u00e1tment, \u00e9s rohanva tette meg az utols\u00f3 p\u00e1r l\u00e9p\u00e9st. Nagymam\u00e1m l\u00e1tta, ahogy a gyereket el\u0151bb az egyik katon\u00e1nak mutatja meg \u00e9s k\u00e9rdezi, hogy \u201eSzabad?\u201d, majd \u00e1tadja a f\u00e9rj\u00e9nek. \u201eAzt hiszem az ember akkor l\u00e1tta el\u0151sz\u00f6r a gyermek\u00e9t, mert csak n\u00e9zte, n\u00e9zte sok\u00e1ig sz\u00f3tlanul, az asszony meg s\u00edrt a meghatotts\u00e1gt\u00f3l. Szerintem az ember is, b\u00e1r od\u00e1ig nem l\u00e1ttam el<\/em>\u201d.<\/p>

V\u00e9gtelennek t\u0171n\u0151 id\u0151 telt el, az emberek a kordon k\u00e9t oldal\u00e1n sorban cser\u00e9lt\u00e9k egym\u00e1st, ahogy a tal\u00e1lkoz\u00e1s \u00e1ltal kiv\u00e1ltott \u00e9rzelmek hangjai is: gyerekek m\u00e9g gondtalan apr\u00f3 nevet\u00e9se, a viszontl\u00e1t\u00e1s \u00f6r\u00f6m\u00e9nek milli\u00f3 boldog felki\u00e1lt\u00e1sa, a rossz h\u00edrek hallat\u00e1n feljajdul\u00f3 asszonys\u00edr\u00e1s, a nevek, a k\u00e9t nyelven elhangz\u00f3 k\u00e9rd\u00e9sek r\u00f6pk\u00f6d\u00e9se innen-oda: hogy vagytok? m\u00e1r beh\u00edvt\u00e1k? mikor ment el? hallott\u00e1l r\u00f3la valamit? mikor l\u00e1tlak megint? \u00e9s id\u0151nk\u00e9nt a katon\u00e1k parancsol\u00f3 hangon kiadott utas\u00edt\u00e1sai. Majd v\u00e9gre megl\u00e1tt\u00e1k Sanyit. Boldogan integettek neki \u00e9s, mivel m\u00e1r eg\u00e9szen el\u00f6l voltak, csak meg kellett v\u00e1rni, hogy az a n\u00e9h\u00e1ny ember, aki el\u0151tt\u00fck van, \u00e1tmenjem, azut\u00e1n pedig \u0151k k\u00f6vetkeztek. Sz\u00e9pen haladtak el\u0151re a sorban, \u00e9s most m\u00e1r nem figyeltek semmire, csak azon igyekeztek, hogy Sanyit ne t\u00e9vessz\u00e9k szem el\u0151l.<\/p>

Hirtelen kiab\u00e1l\u00e1st hallottak, majd l\u00f6v\u00e9seket, \u00e9s mivel nem tudt\u00e1k, mi t\u00f6rt\u00e9nhetett, el\u0151sz\u00f6r nagyon megijedtek. A hat\u00e1r\u0151r\u00f6k mindenkit, akit m\u00e1r \u00e1tengedtek a kordonhoz, \u00fcv\u00f6lt\u00f6zve \u00e9s inger\u00fclten gesztikul\u00e1lva azonnal visszatereltek. A kordon t\u00faloldal\u00e1n lev\u0151ket, k\u00f6zt\u00fck Sanyit is, szint\u00e9n tolt\u00e1k vissza, egyre messzebbre. Egy darabig m\u00e9g l\u00e1tt\u00e1k \u0151t, de a t\u00f6meg a katon\u00e1k nyom\u00e1sa alatt egyre tasz\u00edtotta \u0151ket is t\u00e1volabb a hat\u00e1rvonalt\u00f3l. Iszonyatos z\u0171rzavar keletkezett mindk\u00e9t oldalon \u00e9s, b\u00e1r m\u00e9g mindig nem tudt\u00e1k, mi t\u00f6rt\u00e9nt, Mama \u00e9s d\u00e9dmam\u00e1m annyit most m\u00e1r kivett a katon\u00e1k ism\u00e9telt kiab\u00e1l\u00e1s\u00e1b\u00f3l, hogy nem lehet t\u00f6bbet \u00e1tmenni, mindenki menjen haza.<\/p>

R\u00f6vid keresg\u00e9l\u00e9s ut\u00e1n a t\u00f6megben megtal\u00e1lt\u00e1k a t\u00f6bbi tenkeit. T\u0151l\u00fck tudt\u00e1k meg, hogy Erzsit, a szab\u00f3 l\u00e1ny\u00e1t, a v\u0151leg\u00e9nye \u00e1th\u00fazta a kordonon, \u00e9s beszaladt vele a t\u00faloldalon lev\u0151 t\u00f6megbe. Mama szinte a mondat k\u00f6zep\u00e9n egy pillanatra abbahagyta a mes\u00e9l\u00e9st, \u00e9s ijedten meredt maga el\u00e9 a semmibe, majd megsz\u00f3lalt: \u201eCsak most gondolok bele, mekkora szerencse, hogy a leveg\u0151be l\u0151ttek. Nem Erzsi\u00e9kre l\u0151ttek, \u00e9s nem is kezdtek el t\u00fczelni egyik oldalr\u00f3l a m\u00e1sikra. B\u00e1rkit eltal\u00e1lhattak volna: Sanyit, vagy any\u00e1mat\u2026\u201d. <\/em>\u201eVagy Mam\u00e1t\u201d, gondoltam magamban. Kev\u00e9sen m\u00falt\u2026<\/p>

A m\u00e1sik oldalon sokkal nagyobb volt a z\u00fagol\u00f3d\u00e1s, hiszen ny\u00edlv\u00e1n kerest\u00e9k a k\u00e9t fiatalt. Az emberek \u00f3r\u00e1kig v\u00e1rtak m\u00e9g ott, senki nem ment haza csak v\u00e1rtak, v\u00e1rtak, h\u00e1tha megtal\u00e1lj\u00e1k \u0151ket, letart\u00f3ztatj\u00e1k, vagy Erzsit visszak\u00fcldik; mindegy, csak old\u00f3djon meg! Tudt\u00e1k, hogy ha bes\u00f6t\u00e9tedik, akkor m\u00e1r nem nyitj\u00e1k meg a hat\u00e1rt, \u00e9s ki tudja, mikor lesz megint \u201etal\u00e1lka\u201d. Mintha val\u00f3ban l\u00e1thatatlan \u00e9rzelmi sz\u00e1lak sz\u00e1zai ny\u00faltak volna \u00e1t a hat\u00e1ron, mert mindk\u00e9t oldalon az emberek ugyan\u00fagy v\u00e1laszoltak a kialakult helyzetre. Eleinte d\u00fch\u00f6sek lettek, hangoskodtak, \u00e9s \u00e9rtelmetlen\u00fcl fenyeget\u0151ztek. Majd k\u00f6ny\u00f6r\u00f6gtek, k\u00e9rt\u00e9k a hat\u00e1r\u0151r\u00f6knek, hogy ha m\u00e1r ennyit j\u00f6ttek \u00e9s v\u00e1rtak, hadd besz\u00e9ljenek a csal\u00e1djukkal, \u00e9s mindent megtettek, hogy megpuh\u00edts\u00e1k a hat\u00e1r\u0151r\u00f6k sz\u00edv\u00e9t, de csak azt a v\u00e1laszt kapt\u00e1k, hogy nem lehet, menjenek haza.  Egy id\u0151 ut\u00e1n m\u00e1r nem k\u00f6ny\u00f6r\u00f6gtek, nem k\u00e9rdeztek, csak \u00e1lltak csendben, h\u00e1tha akkor l\u00e1tj\u00e1k, hogy nincs mit\u0151l tartani, \u00e9s akkor \u00fajra \u00f6sszeengedik a csal\u00e1dokat.<\/p>

K\u00f6zeledett az este, de a helyzet nem v\u00e1ltozott. M\u00e1r szinte s\u00f6t\u00e9t volt, amikor j\u00f6tt egy magas rang\u00fa tiszt, \u00e9s egy l\u00e1d\u00e1ra fel\u00e1llva sz\u00f3lt a t\u00f6meghez: az incidens miatt a hat\u00e1rt lez\u00e1rt\u00e1k, nem lesz sem ma, sem az elk\u00f6vetkez\u0151 napokban t\u00f6bb ilyen alkalom, \u00edgy semmi \u00e9rtelme tov\u00e1bb ott maradni, menjenek haza. Tal\u00e1n majd k\u00e9s\u0151bb, p\u00e1r h\u00e9t m\u00falva megint lehet j\u00f6nni. \u201eSoha t\u00f6bbet nem nyitott\u00e1k meg \u00edgy a hat\u00e1rt, soha. Egy l\u00e1ny miatt! Erzsi miatt<\/em>!\u201d \u2013 eml\u00e9kszik vissza nagymam\u00e1m keser\u0171s\u00e9ggel.<\/p>

Sanyit csak p\u00e1r percig l\u00e1tt\u00e1k azon a napon majd \u00e9vekig nem, am\u00edg a h\u00e1bor\u00fa v\u00e9get nem \u00e9rt. Nem tudtak vele besz\u00e9lni, sem \u00e1t\u00f6lelni. Egy fi\u00fa elrabolta a szerelm\u00e9t, mint a mes\u00e9kben, \u00e9s elszaladt vele. B\u00e1tor tett volt r\u00e9sz\u00fckr\u0151l, \u00e9s ha megmenek\u00fcltek, akkor \u0151k ketten boldog voltak, de miattuk d\u00e9dany\u00e1m ism\u00e9t elvesz\u00edtette a fi\u00e1t, Mama pedig a testv\u00e9r\u00e9t. Az a rengeteg ember pedig, aki \u00f3r\u00e1kon \u00e1t v\u00e1rakozott, miut\u00e1n kilom\u00e9tereket gyalogolt az \u00e9get\u0151 nap alatt, hogy l\u00e1thassa a h\u00e1zast\u00e1rs\u00e1t, a sz\u00fcleit, a gyermek\u00e9t, vagy a testv\u00e9r\u00e9t, \u00e9s miattuk nem tehette meg, az mind egy hatalmas \u0171rrel \u00e9s f\u00e1jdalommal t\u00e9rt haza akkor \u00e9jjel, vagy m\u00e1snap reggel (sokan ink\u00e1bb ott maradtak, minthogy \u00e9jszaka nekiv\u00e1gjanak az \u00fatnak). \u0150k aznap mind t\u00fcrelmesen v\u00e1rtak, Erzsi \u00e9s a v\u0151leg\u00e9nye viszont m\u00e1r nem tudott v\u00e1rni, nekik akkor kellett egy\u00fctt lenni\u00fck, b\u00e1rmi is legyen az \u00e1ra. Sok ember f\u00e1jdalma, a sz\u00e9tszakad\u00e1s miatt \u00e9rzett semmi m\u00e1shoz nem foghat\u00f3 f\u00e1jdalom volt ez az \u00e1r. Sokan ezek k\u00f6z\u00fcl elkesered\u00e9s\u00fckben akkor meg\u00e1tkozt\u00e1k \u0151ket. Mam\u00e1t\u00f3l tudom, hogy Erzsi v\u0151leg\u00e9nye (k\u00e9s\u0151bbi f\u00e9rje) m\u00e9g fiatalon meghalt nem sokkal a h\u00e1bor\u00fa ut\u00e1n, \u00e9s ahogy Mama mes\u00e9li, olyan \u00e9rz\u00e9st kelt, mintha ez lett volna a v\u00e9gzet helyes el\u00e9gt\u00e9tele vele \u00e9s a t\u00f6bbiekkel szemben, akik aznap hi\u00e1ba mentek a \u201etal\u00e1lk\u00e1ra\u201d.<\/p>

A sors fordulatai l\u00e1tsz\u00f3lag apr\u00f3 dolgon m\u00falnak: egy lev\u00e9len, aminek nem kellett volna ott lennie, vagy k\u00e9t ember szenved\u00e9ly\u00e9n, ami r\u00e1viszi \u0151ket egy olyan tettre, mely komoly vesz\u00e9lybe sodorja m\u00e1sok \u00e9let\u00e9t.<\/p>

Mama befejezte a t\u00f6rt\u00e9netet, de m\u00e9g mindig ott volt a kez\u00e9ben Sanyi f\u00e9nyk\u00e9pe. Abb\u00f3l, hogy nagyon sok\u00e1ig m\u00e9g nem tette vissza a fi\u00f3kba, hanem csak n\u00e9zte, tudom, hogy lelki szemeivel sokkal t\u00f6bb eml\u00e9ket l\u00e1tott maga el\u0151tt, mint amit nekem elmes\u00e9lt. Majd m\u00e9ly f\u00e1jdalom \u00fclt ki az arc\u00e1ra, amikor visszatette a f\u00e9nyk\u00e9pet a hely\u00e9re, mintha ezzel a mozdulattal, amivel a k\u00e9pet engedte el, ism\u00e9t Sanyit engedn\u00e9 el, ism\u00e9t megv\u00e1lna t\u0151le.<\/p>

***<\/h1>

\u201eEz itt Mih\u00e1ly nagyb\u00e1ty\u00e1m \u00e9s az \u00e1ngyom<\/em>\u201d mondja Mama el\u00e9m tartva egy eg\u00e9szen pici f\u00e9nyk\u00e9pet, amin alig lehet kivenni az arcvon\u00e1sokat. \u201e\u201944-ben \u00e9pp n\u00e1luk voltam, amikor az oroszok elfoglalt\u00e1k V\u00e1radot<\/em>\u201d\u2026<\/p>

Akkor \u0151sszel baj t\u00f6rt\u00e9nt, \u00e9s Mam\u00e1nak orvosra lett sz\u00fcks\u00e9ge. Az egyik nagyb\u00e1csija temet\u0151cs\u0151sz volt, \u00e9s az \u0151 gondjaira b\u00edztak egy kis darab f\u00f6ldet a temet\u0151 mellet. A csal\u00e1d sokszor seg\u00edtett a munk\u00e1ban, \u00e9s ez \u00edgy volt azon a szerencs\u00e9tlen napon is. D\u00e9dany\u00e1m reggel kiment a f\u00f6ldre dolgozni, \u00e9s meghagyta Mam\u00e1nak, hogy \u0151 is k\u00f6vesse, amilyen gyorsan csak tudja, ha majd v\u00e9gzett a h\u00e1zimunk\u00e1val. Mama nem \u00f6r\u00fclt ennek, mert ak\u00e1rh\u00e1nyszor a temet\u0151be kellett mennie, furcsa fojtogat\u00f3 \u00e9rz\u00e9s ker\u00edtette hatalm\u00e1ba. Elindult h\u00e1t otthonr\u00f3l, de amikor oda\u00e9rt, a komor fejf\u00e1k l\u00e1tv\u00e1nya \u00e9s a gondolat, hogy k\u00f6r\u00f6s-k\u00f6r\u00fcl halott emberek fekszenek, meggyors\u00edtotta l\u00e9pteit, \u00e9s szinte futott a s\u00edrok k\u00f6z\u00f6tt kifel\u00e9 a kukoricaf\u00f6ldre. Nem n\u00e9zett se jobbra se balra, csak el\u0151re a temet\u0151 m\u00e1sik v\u00e9g\u00e9n h\u00faz\u00f3d\u00f3 f\u0171zfa sor ir\u00e1ny\u00e1ba, ami m\u00f6g\u00f6tt m\u00e1r l\u00e1tta a sz\u00e9lben vid\u00e1man hull\u00e1mz\u00f3 s\u00e1rg\u00e1s-barna kukoricasz\u00e1rakat. Nem vehette \u00e9szre a dr\u00f3tot, ami az egyik s\u00edrt szeg\u00e9lyezte p\u00e1r centim\u00e9ter magass\u00e1gban\u2026 A levelekkel bor\u00edtott f\u00f6ldre esett, \u00e9s amikor fel\u00e1llt, alig lehetett horzsol\u00e1s nyom\u00e1t l\u00e1tni a karj\u00e1n, de mint hamarosan kider\u00fclt, a gyomra komolyan megs\u00e9r\u00fclt, \u00e9s emiatt nagyon rossz \u00e1llapotba ker\u00fclt.  Akkoriban Tenk\u00e9n nem lehetett olyan orvost tal\u00e1lni, aki a megfelel\u0151 kezel\u00e9st ny\u00fajthatta volna, \u00fagyhogy d\u00e9dany\u00e1m azonnal elk\u00fcldte Mam\u00e1t V\u00e1radra. Mih\u00e1ly nagyb\u00e1csinak volt egy nagyon j\u00f3 belgy\u00f3gy\u00e1sz bar\u00e1tja, \u00e9s b\u00edztak abban, hogy \u0151 majd tud seg\u00edteni. Mivel abban az \u00e9vben p\u00e1r h\u00e9ttel azel\u0151tt a magyar hadsereg eljutott Tenk\u00e9ig, egy r\u00f6vid id\u0151re a nagysz\u00fcleim faluja is magyar fennhat\u00f3s\u00e1g al\u00e1 ker\u00fclt, \u00e9s \u00edgy sokkal k\u00f6nnyebb volt k\u00f6zlekedni Tenke \u00e9s Nagyv\u00e1rad k\u00f6z\u00f6tt. Ezt a lehet\u0151s\u00e9get sokan igyekeztek kihaszn\u00e1lni, \u00fagyhogy nagymam\u00e1m t\u00f6bb tucat ember k\u00f6z\u00e9 szorulva egy nyitott teheraut\u00f3 plat\u00f3j\u00e1n utazott Nagyv\u00e1radra. Egyed\u00fcl indult el egy sor ruh\u00e1val \u00e9s egy kiskab\u00e1tban, ami szinte egy\u00e1ltal\u00e1n nem v\u00e9dte a huzatt\u00f3l, \u00e9s az \u0151szi m\u00e1r hideg sz\u00e9lt\u0151l, \u00edgy nagyon rossz \u00e1llapotban \u00e9rkezett meg a nagyb\u00e1tyja h\u00e1z\u00e1hoz.<\/p>

A h\u00e1bor\u00fa miatt Mih\u00e1ly \u00e9s csal\u00e1dja nagy szeg\u00e9nys\u00e9gben \u00e9lt, de mindent megtettek, hogy seg\u00edtsenek Mam\u00e1n. Az orvos bar\u00e1tjuk m\u00e9g aznap kezel\u00e9sbe vette, ut\u00e1na pedig ragaszkodott hozz\u00e1, hogy addig maradjon ott, am\u00edg nem bizonyosodik meg r\u00f3la, hogy val\u00f3ban javul az \u00e1llapota. A fel\u00e9p\u00fcl\u00e9shez sz\u00fcks\u00e9ges gy\u00f3gyszereket nagyon neh\u00e9z volt megszerezni, ann\u00e1l is ink\u00e1bb, mert k\u00f6zben a front el\u00e9rte V\u00e1radot, \u00e9s a v\u00e1ros egy r\u00e9sze m\u00e1r romokban hevert, ugyanis szeptember v\u00e9g\u00e9n az orosz \u00e9s rom\u00e1n er\u0151k meg\u00fctk\u00f6ztek a v\u00e1rosban maradt n\u00e9met egys\u00e9gekkel, de m\u00e9g nem foglalt\u00e1l el. Mih\u00e1ly \u00e9s a feles\u00e9ge napokig j\u00e1rt\u00e1k a gy\u00f3gyszert\u00e1rakat, \u00e9s oda is elmentek, ahol a h\u00e1bor\u00fa felismerhetetlens\u00e9gig feld\u00falta az utc\u00e1kat, kid\u00f6nt\u00f6tte a villanyoszlopokat, \u00e9s sok \u00e9p\u00fcletb\u0151l csak romokat hagyott. Amikor Mama jobban \u00e9rezte mag\u00e1t, \u0151 is vel\u00fck ment, \u00e9s a h\u00e1bor\u00fa \u00e1ltal \u00e9rintett v\u00e1ros k\u00e9pe \u00e9l\u00e9nken megmaradt benne, de mindenn\u00e9l \u00e9l\u00e9nkebben egy bizonyos d\u00e9lel\u0151ttnek az eml\u00e9ke hagyott f\u00e1j\u00f3 nyomott.<\/p>

1944. okt\u00f3ber 11: akkor reggel is azzal az elhat\u00e1roz\u00e1ssal indultak el mindh\u00e1rman, hogy felkeresik azt a k\u00e9t orvost, akiket Mih\u00e1ly m\u00e9g ismert, h\u00e1tha valamelyiknek megvan az egyik gy\u00f3gyszer, vagy meg tudja mondani, honnan \u00e9s kit\u0151l lehet megszerezni. A t\u00e1volban a v\u00e1ros k\u00f6rny\u00e9k\u00e9r\u0151l d\u00e9l fel\u0151l m\u00e1r \u00e1gy\u00fal\u00f6v\u00e9sek \u00e9s tankl\u00f6vegek tompa zaja hallatszott. A front ott volt szinte n\u00e9h\u00e1ny l\u00e9p\u00e9sre t\u0151l\u00fck, m\u00e9gis \u00fagy d\u00f6nt\u00f6ttek, nem fordulnak vissza, elmennek legal\u00e1bb az egyik orvos bar\u00e1t h\u00e1z\u00e1ig, aki a k\u00f6zelben lakott, \u00e9s azut\u00e1n sietnek haza.<\/p>

Az egyik sarkon \u00f6sszetal\u00e1lkoztak k\u00e9t fiatal tenkeivel. Mama nagyon j\u00f3l ismerte \u0151ket: J\u00f3zsi az egyik bar\u00e1tn\u0151j\u00e9nek a b\u00e1tyja volt, \u00e9s egy id\u0151ben neki udvarolt, Karcsi meg ott lakott az utc\u00e1ban, gyerekkorukt\u00f3l fogva ismert\u00e9k egym\u00e1st. Mindny\u00e1jan \u00f6r\u00fcltek a tal\u00e1lkoz\u00e1snak, de a k\u00e9t fi\u00fa t\u00fcrelmetlenkedett, l\u00e1tszott, hogy nagyon sietnek.  \u00c9pp csak k\u00f6sz\u00f6nni \u00e1lltak meg, majd elkezdt\u00e9k Mam\u00e1t gy\u0151zk\u00f6dni, j\u00f6jj\u00f6n vel\u00fck, mert itt vannak az oroszok, k\u00f6rbez\u00e1rj\u00e1k a v\u00e1rost, \u00e9s akkor m\u00e1r nem lehet kijutni, de ha most azonnal elindulnak, m\u00e9g el\u00e9rhetik az utols\u00f3 teheraut\u00f3t Tenke fel\u00e9.  J\u00f3zsi meg is fogta Mama kez\u00e9t \u00e9s h\u00fazta maga ut\u00e1n: \u201eGyere Teruska, menn\u00fcnk kell, most kell hazamenni!\u201d Mih\u00e1ly megfogta a m\u00e1sik kez\u00e9t, h\u00fazta vissza, \u00e9s emelt hangon magyar\u00e1zta a fiataloknak, hogy vesz\u00e9lyes most a v\u00e1roson k\u00edv\u00fcl tart\u00f3zkodni, hiszen ott zajlanak a harcok, nem engedi Terusk\u00e1t sehova. Olyan gyorsan t\u00f6rt\u00e9nt minden, hogy nagymam\u00e1m csak kapkodta a fej\u00e9t egyikr\u0151l a m\u00e1sikra, mik\u00f6zben ide-oda r\u00e1ncig\u00e1lt\u00e1k, \u00e9s \u00e9rezte, hogy ez most \u00e9letbev\u00e1g\u00f3, ez egy olyan helyzet, amikor neki kell d\u00f6nt\u00e9st hoznia, m\u00e9ghozz\u00e1 pillanatokon bel\u00fcl. \u201eAz utols\u00f3 lehet\u0151s\u00e9g\u2026 haza\u2026 any\u00e1d v\u00e1r \u00e9s agg\u00f3dni fog\u2026 menj\u00fcnk, nem fogjuk el\u00e9rni az aut\u00f3t\u2026 nem mehetsz\u2026 a v\u00e1roson k\u00edv\u00fcl mindenki vesz\u00e9lyben van\u2026 itt kell maradnod\u201d. Mama hirtelen kiszabadult nagyb\u00e1tyja kez\u00e9nek szor\u00edt\u00e1s\u00e1b\u00f3l, \u00e9s mintha elindult volna a fi\u00fakkal, hiszen \u00f6szt\u00f6n\u00f6sen az otthon, a sz\u00fcl\u0151i h\u00e1z jelentette a biztons\u00e1got, nyilv\u00e1n \u00fagy \u00e9rezte, az a legjobb, ha valahogy hazaverg\u0151dik. Majd esz\u00e9be jutott, hogy a gy\u00f3gyszerei ott maradnak Mih\u00e1ly h\u00e1z\u00e1ban, egy m\u00e9g hi\u00e1nyzik is, \u00e9s az orvos is k\u00e9rte, hogy m\u00e9g ne utazzon el, mert m\u00e9g egy vizsg\u00e1lat sz\u00fcks\u00e9ges. R\u00e1j\u00f6tt, ha \u00edgy megy el, hogy m\u00e9g nem teljesen biztos a fel\u00e9p\u00fcl\u00e9se, \u00e9s nincs is n\u00e1la az orvoss\u00e1g, akkor nagy vesz\u00e9lynek teszi ki mag\u00e1t. Ezenk\u00edv\u00fcl  nagyb\u00e1tyja tekint\u00e9lye hatott r\u00e1, \u00e9s hitt neki, amikor azt mondta, menni kock\u00e1zatosabb, mint maradni. \u201eNem mehetek: beteg vagyok, \u00e9s am\u00edg nem gy\u00f3gyulok meg teljesen, nem mehetek, ezt any\u00e1m is tudja<\/em>\u201d mondta a fi\u00faknak, akik ezek ut\u00e1n egy percig sem maradtak tov\u00e1bb. Gyorsan \u00e1t\u00f6lelt\u00e9k Mam\u00e1t, elb\u00facs\u00faztak t\u0151le azzal, hogy \u201eakkor otthon majd tal\u00e1lkozunk Teruska\u201d, \u00e9s futva elt\u00e1volodtak. M\u00e1snap, okt\u00f3ber 12-\u00e9n, a v\u00e1rost val\u00f3ban teljesen k\u00f6rbez\u00e1rt\u00e1k a sz\u00f6vets\u00e9ges er\u0151k.<\/p>

 <\/p>

Mama szerencs\u00e9sen fel\u00e9p\u00fclt. Sok h\u00e9ttel k\u00e9s\u0151bb, amikor m\u00e1r \u00fajra Tenk\u00e9n volt megtudta, hogy a k\u00e9t fi\u00fa v\u00e9g\u00fcl is el\u00e9rte az utols\u00f3 teheraut\u00f3t, ami kijutott V\u00e1radr\u00f3l, \u00e9s vitte volna az embereket a k\u00f6rny\u00e9kbeli falvakba. De az a teheraut\u00f3 soha nem \u00e9rkezett meg. Se Tenk\u00e9re, se m\u00e1shova\u2026 T\u0171zvonalba ker\u00fclt, \u00e9s azt mes\u00e9lt\u00e9k, orosz katon\u00e1k l\u0151ttek r\u00e1. Majdnem mindenki meghalt, k\u00f6zt\u00fck J\u00f3zsi \u00e9s Karcsi is.<\/p>

\u201e\u00c9n \u00f6leltem meg \u0151ket utolj\u00e1ra\u2026\u201d<\/em> eml\u00e9kszik vissza k\u00f6nnyes szemekkel Mama k\u00e9t bar\u00e1tra, akik nem \u00e9lhett\u00e9k meg, hogy egyszer unok\u00e1ik legyenek, \u00e9s elmes\u00e9lj\u00e9k nekik, milyen sz\u00f6rny\u0171 dolog a h\u00e1bor\u00fa, \u00e9s milyen v\u00e9gzetes k\u00f6vetkezm\u00e9nyekkel b\u00edrhat ilyenkor egyetlen egy d\u00f6nt\u00e9s: menni vagy maradni.<\/p>

Az elk\u00f6vetkez\u0151 napokban Mama m\u00e9g sokat mes\u00e9lt a h\u00e1bor\u00fa ut\u00e1ni \u00e9vekr\u0151l, az \u00e9letr\u0151l az \u00faj vil\u00e1gban, ami akkor kezd\u0151d\u00f6tt, \u00e9s ami nagysz\u00fcleim feln\u0151ttkor\u00e1t jelent\u0151sen meghat\u00e1rozta. Annak ellen\u00e9re, hogy m\u00e1r b\u00e9ke volt, m\u00e9g sok csat\u00e1t kellett megv\u00edvniuk az \u00faj k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyekkel. Mindennek ellen\u00e9re, v\u00e9gig \u00f6nmaguk maradtak, nem keseredtek meg, nem adt\u00e1k fel egy percig sem a k\u00fczdelmet egy norm\u00e1lis \u00e9let\u00e9rt, sem a rem\u00e9nyt a szebb, nyugodtabb j\u00f6v\u0151be. Azt sosem hallottam Mam\u00e1t\u00f3l mialatt elmes\u00e9lte nekem \u00e9lete t\u00f6rt\u00e9net\u00e9t, hogy a sors igazs\u00e1gtalan lett volna vel\u00fck, csak azt, hogy voltak neh\u00e9z \u00e9s vesz\u00e9lyes helyzetek, hogy olyasmit is meg kellet \u00e9lni\u00fck, ami m\u00e9rhetetlen f\u00e1jdalmat \u00e9s soha be nem gy\u00f3gyul\u00f3 sebeket okozott, de m\u00e9g \u00edgy is meg\u00e9rte.  Az \u00f6sszes t\u00f6rt\u00e9net k\u00f6z\u00fcl, amit az alatt a h\u00e1rom nap alatt hallottam, ezek hagytak bennem legink\u00e1bb nyomot, amiket az els\u0151 este mondott el. Ezek f\u00e9ny\u00e9ben az egyszer\u0171 t\u00e9ny, hogy a nagymam\u00e1m \u00e9s \u00e9n egy febru\u00e1ri est\u00e9n a k\u00e1lyha mellett \u00fclt\u00fcnk \u00e9s besz\u00e9lgett\u00fcnk, hirtelen m\u00e1r nem t\u0171nt mindennapinak, hanem majdnem \u00fagy tekintettem r\u00e1, mint egy csod\u00e1ra. Hiszen ha csak egyetlen egy m\u00e1sodpercben m\u00e1sk\u00e9ppen zajlanak az esem\u00e9nyek, mint ahogy lezajlottak, ha egy d\u00f6nt\u00e9s miatt valahol m\u00e1s ir\u00e1nyt vesz a cselekm\u00e9ny, ha valaki nincs ott \u00e9ppen akkor, amikor ott volt, akkor lehet ma m\u00e1r a nagysz\u00fcleim is csak eml\u00e9kek lenn\u00e9nek valamelyik kedves rokon fi\u00f3kj\u00e1ban, az ap\u00e1m \u00e9s \u00e9n pedig meg sem sz\u00fclet\u00fcnk\u2026<\/p>


<\/em><\/p>

<\/center>


<\/p>","type":"rich"}